Blog
Sokan azt gondolják, csak akkor érdemes leülni a szőnyegre, ha legalább egy-másfél órát rá tudsz szánni. Pedig az élet más teendőivel ezt szinte lehetetlen mindig összehangolni, és ez teljesen rendben van.
Én magam is gyakran csak tizenöt-húsz percet tudok kicsípni a saját gyakorlásomra, és néha még ennyi ászana helyett inkább légzőgyakorlatot vagy meditációt végzek, mert azt érzem, hogy éppen arra van szükségem, hogy egyensúlyba kerüljek.
Ne állíts magad elé túlzott elvárásokat. Nem a hossz számít, hanem az, hogy hagyod-e, hogy a gyakorlás visszavezessen önmagadhoz és a testedhez. Egy rövid, de figyelmes gyakorlás sokszor többet ér, mint egy hosszú, amit csak „letudsz”.
Amikor nehezebb odafigyelni a rendszerességre, például mert úton vagy, vagy csak sűrűbbek a napjaid, pont akkor a legfontosabb, hogy megengedd magadnak ezt a pár percet. Egy rövid, de tudatos jelenlét a szőnyegen aranyat ér.
Ideje gyakorolni is, nemcsak olvasni róla.
Foglalok egy órát